
Részlet egy sajátélményű coachingból:
Coach: Hogyan festenéd le azt az élethelyzetet, amiben most benne vagy?
Ügyfél: Hmm…sűrű köd van és zuhog az eső. A nyílt tengeren hánykódom egy kis hajóval. Félek! Pedig felfigyeltem a fodrozódó víz tükörre, szememmel mégis csak magam elé bámulva a reggel kitűzött célom követtem. Halat akartam fogni, de úgy látszik, ez a tervem elsüllyedni látszik. Nem tudom, mi lesz most velem, tanácstalan vagyok.
Coach: Mi látsz még ebben a képben, amire erőforrásként tudnál támaszkodni?
Ügyfél: Nincs itt semmi, csak a köd…meg a hajóm. Hmm, a hajó is én vagyok. Talán együtt kéne működnünk!
Coach: Hmm, ez izgalmasan hangzik. Milyen tulajdonságai vannak ennek a hajónak?
Ügyfél: Tömör fából készült, érzem a szilárdságát és kitartását. Érzem a több száz éves tölgy bölcsességét, ami azt súgja, „erős vagy, feküdj rá a hullámokra”.
Coach: Ez bámulatos! Hogyan változtak érzéseid, miközben eggyé váltál a hajóval?
Ügyfél: Rövid időre újra uraltam a helyzetet. Stabilitást éreztem… és most mintha egy világítótorony lennék, aki stabilan a földön állva a sűrű köd felett segít irányt mutat a sötétségben.
Viharos időkben élünk, viszont aki halászni indul, elkerülhetetlen, hogy kimerészkedjen a nyílt tengerre, ahol sokszor váratlanul előbukkanó erőkkel kell szembenézni. Prózai nyelvre lefordítva a mai társadalmi, gazdasági, politikai környezet, vagy kisebb méretekben a munkahelyi vagy szociális környezetünk is kihívásokat tartogathat számunkra, amihez ha nem tanulunk meg rugalmasan alkalmazkodni, akkor a rendszerben (köztünk és a környezetünk határán) feszültség alakul ki, amit egyénileg stressz-élményként élünk meg.
Amikor a stressz sűrű ködként elhomályosítja tisztánlátásunkat, mindenkinek szüksége van egy világítótoronyra, ami megmutatja a helyes irányt. Az én új világítótornyom a metafora, aminek az ereje képes olyan új impulzusokat adni, amivel a prózai valóság megszokott keretrendszerét többdimenziósan tágíthatom, hogy abban felfedezhetővé váljon a számomra legoptimálisabb irány és megoldás.
Nemrégiben részt vettem a Rogers Alapítvány szervezésében zajlott Metaforák ereje elnevezésű workshopon, ahol testközelből élhettem át a vizuális gondolkodás agyi aktivitásomra kifejtett hatását.
Lakoff és Johnson (1981) kognitív metafora elmélete szerint a metaforák a gondolkodásnak és a megértésnek elengedhetetlen kellékei: értéket közvetítenek, díszítenek, magyaráznak, érzéseket ébresztenek. Metaforákat mindenki használ – még akkor is, ha nem mindig vagyunk ennek tudatában.
Coachként ez egy olyan eszköz, amit ha megtanulunk tudatosan és fókuszáltan használni, akkor olyan energiákat szabadíthatunk fel, amelyek képesek előre mozdítani ügyfelünk gondolkodását – és így a teljes folyamatot.
Bagdy Emőke (2013) Álmok, szimbólumok és terápia című könyvében részletesen bemutatja, hogyan teremt hidat a szimbolikus (jobb agyféltekés) gondolkodás és a racionális (bal agyféltekés) megértés között. Saját tapasztalataim alapján:
kilátástalan helyzetekben vagy túláradnak az érzelmeink és elveszítjük a racionalitást,
vagy kizárólag fejben gondolkodunk, érzelmi töltet nélkül.
A metafora – tágabb értelemben minden képi eszköz – segít összekötni ezeket a rétegeket, és egyéni élményvilágon keresztül új tudatosságot létrehozni, ami a megoldás kulcsa lehet.
Eddzük a metafora-hallásunkat.
Bárhol lehet gyakorolni: irodalomban, filmekben, beszélgetésekben. Tanuljuk meg felismerni és elraktározni ezeket.
Figyeljünk az ügyfél által behozott képekre.
Ne hagyjuk elsikkadni! Ezek értékes kapuk az ő világához.
Tükrözzünk vagy építsünk metaforát.
Használjuk a meglévőt, vagy teremtsünk új képet közösen.
Ne ragaszkodjunk.
Az ügyfél saját képe mindig fontosabb, mint a mi jól hangzó hasonlatunk.
Figyeljünk a testre és az érzelmekre.
Ha metafora közben érzelmi töltet szabadul fel, kérdezzünk rá: mit érez most? Hol érzi a testében? Hogyan változott?
Hagyjuk formálódni a képet.
Sokszor a nem pontos metafora hozza a legtöbb változást – mert az ügyfél belép, átalakítja, új képet hoz létre.
A metaforák nem csupán irodalmi eszközök – hanem coachként kulcsok a változáshoz. Hidat képeznek érzés és gondolat, tudattalan és tudatos között. Megtanítanak másképp látni, másképp kérdezni. És végső soron: segítenek kapcsolatot teremteni a másik ember belső világával.
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok és terápia. Budapest, Kulcslyuk, 2013.
George Lakoff – Mark Johnson: Metaphors We Live By. Chicago, University of Chicago, 1981.