Partnerség a coachingban

Miért válaszd a coachingot, amennyiben tudatosan egy önismereti útra vállalkoznál?

Coaching filozófiám alapja a partnerség. Partnerként fogadlak és vagyok jelen veled a folyamat elejétől a végéig. Mit is jelent ez számomra? 

Eric Berne pszichiáter által kidolgozott tranzakcióanalízis elmélet alapján az emberek oké és nem oké életpozíciókat vesznek fel életük során, általában tudat alatt. Amikor egy emberi interakcióban a partnerség megjelenik, akkor mind a két fél úgy áll hozzá a másikhoz, hogy "én oké vagyok-te oké vagy". Ér hibázni, ér sérülékünységünket feltárni, ér emberinek lenni. Elfogadjuk magunkat és a másikat is, egyenrangú félként megyünk bele egy interakcióba.

A coaching az egy partnerségegen alapuló folyamat, ahol a coach felveszi az "én oké vagyok- te oké vagy" életpozíciót. A coach az támogatja, kíséri az ügyfél önismereti útját. Az első alkalommal a pszichológiai szerződéskötéskor ezt hangsúlyozom, hogy egynerangú partnerként vagyunk jelen ebben a folyamatban, ahol én, mint coach figyelek rád, egy külső nézőpontot biztosítok, visszatükrözöm, amit látok, hallok, érzek tapasztalok és kérdéseimmel, szelíd irányítással pusztán kísérlek a saját fejlődési útadon.

"Én oké vagyok, te oké vagy, még akkor is, ha jelen pillanatban nehézségekkel küzdesz."

A legtöbben akkor fordulunk valamilyen segítő, támogató szakemberhez, amikor az "én nem vagyok oké-te oké vagy", "én oké vagyok-te nem vagy oké" vagy az "én nem vagyok oké-te nem vagy oké" életpozícióban vagyunk és valamilyen módon már zavart, feszültséget, akadályt kelt ez az állapot az életünkben. Mindannyian éltünk és élünk meg bizonyos életpozíciókat. A kérdés csak az, önreflektívek vagyunk-e annyira, hogy szeretnén magunkkal foglalkozni és elmozdulni az Asszertív irányba.

Szakmai mentoraimtól többször hallottam, hogy a coachok nem szeretik magukat segítőnek nevezni. Azzal érvelnek, amivel magam is azonosulni tudok, hogy a segítő kifejezésnek lehet egy olyan áthallása, hogy a segítő-segítségért forduló kapcsolatban kialakulhat egy "én oké vagyok-te nem vagy oké" életpozíció, hiszen te nem tudsz magadon segíteni -te nem vagy oké-, viszont a szakember segít neked -én oké vagyok-. Ide vonatkozólag, ha megjelenik az ügyfél részéről az az érzés, hogy idealizálna engem, mint coachot és segítőt, tisztázom a helyzetet, hgy én is csak ember vagyok.

Dr. Steven Karpman drámaháromszög elmélete is az "okéság" összefüggéseit mutatja be. Életünk során a Üldöző-Áldozat-Megmentő háromszög oldalan mozgunk ezeket a szerepeket váltogatva. Ebből a dinamikából ugyanúgy ki lehet lépni, ha hátralépsz magadtól három lépést, és el kezded tudatosítani a saját énvédő mechanizmusaidat.

Coaching során a fenti ábra Asszertív négyzete felé irányul a közös munka. Ez lehet egy cél elérése vagy akár egy akadály leküzdése, ami ugyanúgy célként van lefektetve. A lényeg, hogy egy olyan biztonságos teret szeretnék teremteni számodra, ahol mered felvállalni sérülékenységed, mert tudod és érzed, hogy ebben a coaching folyamatban nem kerül sor játszmázásra, hanem támogatóan megélheted autentikus érzéseidet, amik eddig a játszmák-énvédő mechanizmusok- mögé voltak rejtve életed folyamán, nagy valószínűséggel tudat alatt. Itt lehetőséged lesz megtapasztalni a partnerséget, kilépni a drámaháromszögből egy biztonságos környezetben, hogy megtapasztalhasd félelem nélkül, milyen az, amikor lehet másképp.