Visszajelzést adni és kapni – a mumus
Jobb adni, mint kapni
Mostanra a visszajelzés adásának kultúrája szinte beleépült a mindennapi munkakörünkbe, amennyiben emberekkel dolgozunk együtt. Amennyiben valaki vezető -legyen akár projekt vagy osztály-, azoknak szinte már KPI előírás, hogy beosztottjainak visszajelzéssel szolgáljon. Aki nem vezető pozícióban dolgozik, őket is sokszor kérik 360 fokos visszajelzés adására -vagyis mindenki ad mindenkiről visszajelzést egy csoportban-. Visszajelzés aranyszabályai közé tartozik, hogy légy konkrét mondanivalóddal, azt mondd el, amit kívülről látsz és ne bocsátkozz értelmezésekbe, példán keresztül szemléltess, tegyél konstruktív megjegyzést, amennyiben javaslatod lenne a másik fél számára. Valakinek könnyen megy, azonban mások úgy érzik, nagyítóval kell keresni azokat a pontokat a másikon, amit érdemes lehet kiemelni. Az is személyiségfüggő, kinek megy jobban a pozitív, kinek a negatív visszajelzések adása. Amennyiben nehéz érzések társulnak visszajelzés adásához tudd, nem vagy egyedül ezzel. Ha arra gondolnál, hogy teljesen felesleges visszajelzést adni, gondolj bele a másik szemszögéből. A másik félnek lehet ez a 30 perc lesz az év legmeghatározóbb 30 perce, mert őszinte és konstruktív visszajelzést adni annyit jelent, mint odafigyelni a másikra, éreztetni vele, hogy az ő munkája is fontos.
És visszajelzést kapni milyen?
Ugyanennyire nehézkes lehet visszajelzést fogadni. Ha visszajelzést kapsz, hallgasd meg figyelmesen és fogadd el a másik mondanivalóját. Még ha nonszensznek is tűnnek a hallottak, raktározd el magadban, otthon vizsgáld meg a tartalmát, később értelmezheted annak jogosságát, de semmiképp sem a megbeszélés alatt. Így magamról és a másik félről is sokat tanulhatok. Ugyanis az egyszeriben hallott információk olyan triggereket nyomhatnak be bárkinél, olyan belső játszmákat generálhatnak, amikbe nem biztos, hogy a főnököd/kollégád előtt szeretnél belebonyolódni, főleg, ha még nem foglalkoztál ezen a területen eleget magaddal. Én is hajlamos vagyok azonnal reflektálni, ha valamivel nem értek egyet, de pár perc múlva már inkább úgy gondolom, hogy inkább most elraktározom a hallottakat, és otthon kiveszem belőle azt, ami rólam szól, és elkülönítem azokat a dolgokat, amik nem. Így magamról és a másik félről is sokat tanulhatok. Tiszta fejjel jobban meghallom a konstruktív üzeneteket is. Amennyiben elfogadó vagy mások nézőpontjaival szemben, az a te bizonyítványodat erősíti, hogy képes vagymás nézőontból rátekintenteni ugyanarra a dologra. Ismerek olyan cégeket, ahol ha nem tudsz visszajelzést fogadni, az további negatív értékelést von maga után a teljesítményedben, ezért érdemes erre a rövid időszakra visszafogni magunkat -már aki hajlamos védekezésbe átmenni- és magunkban átgondolni a hallottakat, márcsak a munkahelyi megítélésünk szempontjából is. Azonban én sem mindig gondolkodtam így.
A főnököm bántó. Vagy csak én érzem úgy.
Korábban már beszámoltam róla, hogy hosszas betanítási folyamat és rengetek ügyféllel szerezett prezentációs óra után lettem annyira magabiztos, hogy mondjuk olajvállalatok vezérigazgatóinak is magabiztosan mertem a projekt portfóliónkat prezentálni. Ez a munka sokszor nem hozott számszerű eredményt részemre; nehezen volt mérhető, jól teljesítek-e vagy sem. Amikor a főnököm megdicsért, hogy ne aggódjak, jól végzem a munkám, én is megnyugodtam, azonban előfordult, hogy negatív kritikákat is kaptam. Amikor a felettesem behívott beszélgetni az irodájába, már tudtam, valami fontosat akar majd mondani. Vágytam a visszajelzésre, hiszen ha például rosszul teljesítek és visszajelzés adása nélkül bocsájtanának el, azt nem tartottam volna fairnek. Így szinte elvárássá nőtte ki magát részemről, hogy szóljanak, ha valamit nem jól csinálok. Ekkoriban még sokat számított mások visszajelzése a teljesítményemről, mert az önértékelésem gyenge lábakon állt. Izgultam minden egyes ilyen beszélgetés előtt. Sokszor szorongató érzés töltött el, vajon most mit fogok hallani. Az sem volt ritka, hogy szinte bántásként éltem meg a szigorú szavakat teljesen alaptalanul. Ezek persze erős érzések egy ilyen "ártatlan" munkahelyi szituációban, de mégis sokaknál fordul elő hasonló, aminek az okát mélyebbre kell visszavezetni. Azonban nem mindig van rá lehetőség, hogy egyből a dolgok mélyére lássunk. Kezdetnek az is elég, ha elfogadjuk az erős, sokszor irreális érzéseinket, azonban tudatosítjuk, hogy a főnökünknek semmi köze az itt-és mostban megélt érzéseinkhez. Nem rá haragszunk, nem tőle félünk, nem miatta érezzük rosszul magunkat, hanem a szituációtól, amit korábban -nem biztos, hogy tudjuk, mikor- már megéltünk. Én persze megpróbáltam jelezni a felettesemnek, hogy figyelek és mindenképpen dolgozni fogok a hiányosságaimon.
Vegyük fel magunkat videóra
Úgy érzem sokat tudtam fejlődni az elmúlt 8 éveben. Amikor tisztában vagyok az erősségeimmel, gyengeséggeimmel, a működésemmel, nem fog meglepetésként hatni, ha valaki felhívja rá a figyelmet. A pozitív visszajelzést be kell tudni fogadni. Ha valaki azt mondja nekem, hogy bátor vagyok, akkor azt mondom, igen tudom és jól vagyok vele. Ha valaki visszajelzi nekem, hogy nem tudom a tanácsokat befogadni, erre azt válaszolom, hogy nem, mert a tanácsok nem rólam szólnak, hanem arról aki mondja. Én így látom. Ha valaki szembesít valamilyen működésemmel, és magam jövök rá, hogy tényleg, akkor ott van egy önfejlődés, míg a tanácsadásban nincs. Szerintem.
Legutóbbi munkahelyemen évente egyszer kaptunk visszajelzést. A főnököm úgy beszélt velem, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Keresett pár pozitív és minimum egy fejlesztendő tulajdonságot, amit kiemelt volna nekem. Azt kaptam, amiről amúgy is tudtam, vagyis hogy megbeszéléseken néha sokat beszélek körmondatokban, nem vagyok lényegre törő. Annyit tudtam erre mondani, hogy mások is, attól még jól végzik a munkájukat. És ennyivel elintéztük, pedig azóta már többször hallgattam vissza felvett coaching beszélgetéseim, és döbbenetes, mennyire jól kihallatszik minden, amit észre se vetten, amikor benne vagyok egy beszélgetésben. Tényleg sokszor megismétlem magam és nem vagyok lényegre törő. Azonban ez azokban a szituációkban fordul elő véleményem szerint, amikor nem vagyok elég magabiztos önmagammal kapcsolatban, a témával kapcsolatban. Ezért ezen a tulajdonságomon úgy próbálok majd javítani, hogy tudatosítok egyfajta magabiztosságot magamban, még akkor is, ha véletlen hibázom közben. Ha hibázok, azt majd elfogadom és szituációtól függően orvosolni fogom. Továbbá próbálok rövidebb mondatokat megfogalmazni, és ha az illetőnek valami nem világos, majd úgyis visszakérdez. Amennyiben tudod, hogy kommunikációs problémáid vannak, érdemes felvenni egy-egy beszélgetésed recorderre és visszahallgatni. Nekem egyáltalán nem volt fura a saját hangom visszahallgatni.
Inkább őszinte, mint protokoll szerű
Én is adtam már visszajelzést a projekt csapatomnak. Az az igazság, hogy én azok közé tartozom, akik a negatív visszajelzést nagyítóval keresik, és sokszor csak azért mondanak egy-egy fejlesztendő területet, hogy kipipáljam a "jó visszajelzés" definícióját. Ugyanis azt mondják, mindig van valami, amit lehetne még tovább fejleszteni. És ha nincs? Vagy csak én nem veszem észre? Sokszor apróságot nem szeretek kiemelni, kicsinyesen hat azok mellett a nagy teljesítmények mellett, amiktől sikeressé vált a projekt. Azonban ha a másik fél szempontjából nézek a dolgokra, lehet neki pont az hiányzik, hogy valamin el tudjon kezdeni konstruktívan dolgozni. Olyan is volt már, hogy megmondtam, most tényleg nem tudok semmi negatívat közölni a teljesítményével kapcsolatban, és akkor ez volt az őszinte érzésem, ezzel tudtam segíteni. Talán az őszinteség az, amivel előbbre vihető egy-egy munkahelyi kapcsolat, emberi teljesítmény, nem pedig a protokoll szerű minta beszélgetés.
Végezetül, ismerek olyan vállalati vezetőt is, aki felvállalja, hogy ő nem szeret visszajelzést adni és ne is várják el tőle ezt a fajta tevékenységet. Ha valakivel problémája van, azt úgyis megmondja, de pozitív visszajelzést senki nem vár tőle. Én sajnos nem értek ezzel egyet, főleg egy vállalati vezetőtől. Arra kell, hogy gondoljak, hogy egyéb vezetői képességei kimagaslók, amennyiben a HR elnézően elfogadja ennek a vezetőnek ezt a fajta visszautasítását.